Az est szervezése még tavaly novemberben kezdődött. Szerettünk volna egy korai időpontot találni, hogy a könyv frissessége is csigázza az érdeklődést, de már csak 2019. február 15. volt a legkorábbi szabad terminus.

Mivel jóformán mindenki időzavarral küszködik felgyorsult világunkban, így a beszélgetés az idővel való gazdálkodással indult. A jelen lévők megismerhették Miklós püspök időt nyújtó praktikáját – reggeli korán kelést, hogy jusson idő személyes dolgokra, akár olvasásra is –, ahogy fogalmazott: mielőtt a verkli elindul, megszólal a telefon, elkezdődnek a napi találkozók.

Ezzel a felütéssel, egy egészen személyes hangvételű beszélgetés alakult ki. Szóba került a gyermekkor messze ringó világa, a háború rémségei, a kitelepítés, a társadalmi peremlét megtapasztalása, aminek szociális érzékenységét tulajdonítja.

Szóba kerültek a huszadik századot meghatározó módon befolyásolt izmusok: a nácizmus és a kommunizmus is. No meg a belőlük sarjadt vallásellenesség.

Majd a lelkiismeret hiányáról, és a javak igazságtalan elosztásáról beszélt püspök atya.

Az est zárásaként a katolikus egyház problémákkal teli mindennapjairól szólt: az egyre fogyó keresztényekről, a lassan kiürülő templomokról és az elmagányosodó papokról, illetve a huszonegyedik óra utáni állapotról.

A végén dedikálta új könyvét, és ahogy az lenni szokott, hosszú sorban, türelmesen várták az aszódi hívek, hogy sorra kerüljenek, a dedikáció adta lehetőséget kihasználva, válthassanak néhány szót megyés főpásztorukkal.

Klamár Zoltán

Váci Egyházmegye